Bevezetés, ismételt bemutatkozás

Régen készítettem bejegyzést. Ez egy nagyon jó dolog. Az írásaim példái mindig az én életemből, vagy a közeli környezetemtől származnak. Emiatt szükség van időre, amikor összegyűjtöm nektek a tapasztalatokat, megérlelem magamban és minőségi formában leteszem az asztalra. Tessék. 

A párválasztás helyére, módszereire már kitértem, néhány alapvető praktikát is közöltem, de egy igazán mély, átfogó elemzést nem készítettem még a párválasztás pszichológiájáról. A blogot alapvetően férfiaknak írom, de nőknek is haszos. Végre olvasnak egy olyan írást, ami nem úgy készült, hogy az író gyűlöli őket vagy próbál nekik megfelelni. Hanem csak simán, őszintén egymás közt. 

Hogyan azonosítsuk a potenciális veszélyforrásokat a társunkban? 

- A család szerepe: ha valaki olyan családban nő fel, ami lehetőleg tartalmazza a gyerek szüleit, esetleg tesóját, ráadásul ez a család viszonylag békés és támogató, akkor nagy valószínűséggel egész jó alapot találunk.

A mai magyar társadalomban szétnézve erre nagyon minimális az esélyünk. Ha a leendő társunk szülei korán (és jó balhésan) elváltak, majd a pótanyucik és pótapucik összevissza változtak, nagyon jó esélyünk van rá hogy egy pszihopatával jövünk össze. Persze szép, és rendes belül, de hiányzik belőle a lelki békéhez szükséges biztonságérzet. Félni fog, ami olyan mélyen bele van kódolva, hogy a fejed tetjére állva építhetsz neki Eiffel tornyot, akkor sem fog megnyugodni. Eredmények: féltékenység, balhék, nem értél haza időben biztos ezt meg azt csináltál. A lényeg, hogy egész életében keresni fog valamit, de nem tudja hogy mit. Így megtalálni sem fogja. De ezért te leszel a hibás.

Nem vagyunk kisegítve azzal sem, ha a leendő társ hagyományos családban nőtt fel, ha közben bántalmazták, vagy egyéb módon bántották/megalázták. Gondolj csak egy kellemesen bigott katolikus családra, ahogy őket a filmekben ábrázolják. El is jutottunk a következő pontig.

Az életszakaszok:

Miért fontos az életszakasz? Megszülettünk, jártunk bölcsibe, oviba, általános és középiskolába, ezután van aki dolgozni ment, van aki egyetemre. Ma már az iskolarendszer garantálja, hogy tíz évesen művelődjünk kapálás helyett. Ez nagyon jó dolog. De a párkapcsolati dolgokat nemhogy nem tanítják az iskolákban, sokszor a szülők sem térnek ki rá még normális családban sem. Sok iskolában el vannak tolódva a nemi arányok, ami miatt a csajozás pasizás nem pont abban az ütemben zajlik, ahogy a korosztály más tagjai is teszik. Erősítő tényező a vallási iskola. Ilyen esetben a "felfedezés" életszakasz eltolódik későbbre. Ez nem baj, de nagyon fontos, hogy azonosítsuk a leendő partnerünkben hogy ő most mit is csinál. Már a valódi társat keresi, vagy csak kúrogatna? Nyilván aki csak kúrogatna egy olyannal aki valódi társat keres, ott felmerül a hazugság témája, de ez majd egy másik bejegyzésben előkerül.

Ha az illető nem követte legalább nagyjából normális időrendben az életszakaszokat. Vagyis nem csajozott középiskolában vagy legalább egyetem elején, ha betolták valami presztízsegyetemre anélkül hogy ő tényleg oda akart volna menni, stb. Elsőre jónak tűnik, ha összejött 14 évesen valakivel és most huszon harminc évesen valami megbukott. Elsőre arra gondolna az ember, hogy ő legalább alkalmas hosszú párkapcsolatra. Ez igaz, de előtte be fog pótolni mindent ami kimaradt addig. Sajnos az egész bekezdés minden elemére igaz, hogy az az ember aki bepótol valamit, sokkal tovább pótolja a hiányt és még intenzívebben, mintha időben csinálta volna... 

A mézes-madzag és a való élet:

A kóla szar melegen. Ezért issza a bikinis csaj a reklámban látványosan hidegen. Ugyanez igaz a társkeresésre is. Aki el akarja adni magát, az hazudik. Kisminkeli magát, cici ki, miniruha fel, stb. Kifejezetten nyitott, jófej, stb. Aztán majd két hét múlva kiderül, hogy ő addig volt nyitott és jófej amíg meg nem érkezett egy illető az életébe akire rátelephedhet. Sokszor olyan szintű a kétségbeesés, hogy egyáltalán nem foglalkoznak vele, hogy összeilletek e. Ő jár bulizni, ő iszik veled, jófej anyáddal, süt sütit, leszop a buszmegállóban akkor is ha tökrészeg vagy, minden. Aztán összejöttök és indulnak a játékok. Mert nem téged akart, hanem egy faszit. Nem téged, hanem egyet. Aztán majd megpróbál belőle "normálisat" faragni. Persze nem fog menni, de ő hülye ahhoz hogy erre rájöjjön.

Ugyanez igaz ám rád is! Azért mert egy csaj jófejnek tűnik elsőre, ne menj haza úgy, hogy legszívesebben felírnád az égre, hogyy megvan az új feleségem. Teszteld le. Elsőre mindenki a jó oldalát mutatja, te mutasd a rosszat. Közben figyeld a reakcióit. Teszteld. Kérdezd meg miért szakított a volt faszijával. Ha mindenért a volt faszija a hibás, akkor a csajnak nincs önkritikája. Mindig te leszel a fasz ha hisztizik és nem fogja belátni a tévedését. Ha felmerül hogy "voltak dolgok amiket nem tudtunk megbeszélni" "nem illettünk össze", akkor nem kell annyira futni. Ha a volt faszija megcsalta, kérdezd meg hogy megbosszulta-e.

Oké, hogy kit ne válasszak, de akkor kit igen?!

A fenti sorok tűnhetnek egy átlag kiábrándult srác írásának. Tévedés. Összeszedtem a leggyakoribb problémákat, most pedig megadom rá a választ. 

Az életszakaszok: Döntsd el, hogy te milyen életszakaszban vagy, vagy mibe szeretnél átlépni. Buliból hazavinnéd tucatszám a csajokat? Jó lenne már valaki "normális" de azért mást sem rugdosnál ki az ágyadból? Feleséget keresel, de "olyat"?. Sugarbabyt keresel? Ülj le és gondold át őszintén. Lődd ki a kétségbeesési faktort. Mindegy hogy mióta nincs nőd, ha most jól azonosítod magadban akit keresel, őt fogod bevonzani. Nagy eséllyel működni fog a kapcsolatotok. Ha ezzel megvagy, nagyjából megvan hogy milyen kinézetű csajt keresel, és megvan, hogy ő milyen pasit keres. Jön a következő pont.

A család szerepe: Nyilván mindenki olyan társat keres, aki békés és nyugodt legbelül. Na ilyen nem jut mindenkinek. Viszont te az előbb már nagyjából eldöntötted, hogy milyen életszakaszban levőt keresel. Óriási előnyben vagy, mert a legtöbben ezt nem mondták ki magukban soha. Jön a következő pont. Te szeretnél egy olyan embert, aki lelkileg stabil. Nem véletlenül van a vezető pozícióra pályázó jelöltek esetében sokszor stresszinterjú. Kijön az emberből, hogy milyen legbelül. Rúgjatok be együtt, menjetek el valami extrémsportos dologra, nyomjatok le egy teljesítménytúrát. A lényeg, hogy feszegessétek a határaitokat. Ha a határon úgy próbáltok túljutni, hogy közösen előrehaladtok, akkor jó társ. Ha rád hárítja a felelősséget és téged hibáztat, akkor jó hogy megcsináltad a tesztet, mert ott kell hagynod. Akkor is, ha ráfogja a körülményekre, vagy a "majd legközelebb" kezdetű baromságot hozza fel. Miért van ez így? Mert ha a családjában ( függetlenül a problémák jellegétől) együttműködő volt az alaphangulat, ő abban nőtt fel és az életetek során is az marad, mert ez az alapszemélyisége. 

A mézes madzag és a való élet: ez a legnehezebb. A nők nagyon jól, és sokáig tudnak hazudni. Ha paranoiás vagy, azzal rosszat teszel magadnak és a párkapcsolatnak is. Ha nem vagy, akkor nagyon kibaszhatsz magaddal. Sok csaj simán megjátssza magát amíg eljut a házasságig/gyerekig. Utána már (hamis) biztonságérzete van, és elkezd egyre durvábban tesztelni. Mivel a gyerektartást ezentúl le fogják húzni a fizudból, ( házassági szerződést ugye kötöttél?!) ezért garantáltan nehezebben lépsz le. Vagyis többet megengedhet magának.

Itt leginkább azt tudom javasolni, hogy mindig maradj különleges. Ne vedd készpénznek, hogy ő holnap is lesz. Mozogj, ne hízz el, csinálj programokat, élj érdekes életet. Akkor is, ha "nincs rá időd". Határozz meg magadnak egy sztenderdet, és ne legyen olyan amiért ezt megszeged. Leesett az anyós a lépcsőn? Hidd el, nélküled is elviszi a mentő, elég ha kihívod, nem a te dolgod hogy fogd a kezét a kórházban. Kiszárad otthon nála addig a fű a kertben? Majd legközelebb jobban vigyáz a lépcsőn, ha tudja hogy nem öntözöd meg.

Sokszor próbára lesz téve a hitvallásod. Először extrém esetekkel, aztán már mindennapi teendőkkel. Egyszer pedig egy BMW-s srác fogja kúrni a nődet, míg te túlórázol. És fogod majd a fejed, hogy te mindent megtettél és mi történt? Az hogy unalmas lettél. És lehet hogy meggyőzted magad, hogy te nem papucs vagy hanem figyelmes, de attól még papucs vagy. Méghozzá olyan, aki még önmagát is becsapja.

Nagyon fontos, hogy NEM arról beszélek, hogy baj esetén ne álljunk a társunk mellett. Azért a társad, hogy mellette (is) állj nehéz helyzetben. De ha eközben elveszted önmagad, akkor a társadat is el fogod. Mert ő téged szerett meg, nem azt akivé válsz mellette. Ha nem téged szeretett meg, akkor lásd az előző pontokat. Ezért kell jól szűrni.

Vége:

Nem szeretek túl hosszú írásokat olvasni, így majd folytatom. Most leírtam a párválasztás elméletét hibákkal, ötletekkel. A következő bejegyzésben levezetem a rossz és a jó választást is több konkrét példán keresztül.